A Barcasági Csángó Egyesület a négyfalusi Zajzoni Rab István Középiskola háttérintézete. Az egyesület részt vesz az iskola életében, mint támogató és program szervező, valamint koordinálja az iskolában működő diáktanács munkáját is. A két intézmény munkája szorosan összefügg, s ameddig az iskola a diákokat a formális tanításban részesíti, az egyesület igyekezik segítséget nyújtani az informális oktatásban. Nyomon követi és koordinálja
a diáktanács működését, valamint díjazza az osztályok önálló, önkéntes, közösségépítő tevékenységét. Az elmúlt 6 évben kiosztásra került az Osztályszellem díj, mely a legtevékenyebb, legösszetartóbb, legtöbb önkéntes munkát vállaló osztályt díjazta. A díj egy-egy csapatépítő osztálykirándulás. Pályázatunk által, melyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatott, 46 diák számára biztosítottunk önképző és csapatépítő tevékenységeket. A táborokban résztvevő diákok a diáktanácsban tevékenykedő diákok illetve az osztályszellem díjat megnyerő osztályok diákjai
voltak. A közösségi munkában részt vállaló diákok díjazása, olyan jutalom, amely tovább sarkalja őket a kiváló, eredményes munka bevállalására. A program legnagyobb nyeresége pedig az, hogy tapasztalt, kiegyensúlyozót, lendületes egyéneket nyerünk a közösségi munkák kivitelezésére. Jelen program komoly befektetés a közösségünk jövőjében. A tevékenységeket szakképzet csapatépítő szervezetek biztosították. A kis létszámú közösségek miatt az idén 3 csoportot is sikerült eljuttatni egy-egy csapatépítő hétvégére: két osztályközösséget és a diáktanács csapatát. Az egyik csapat Szovátán az Outward Bound Románia által szervezett hétvégén vett részt november 8-10 között, két csapat pedig Csíkrákoson a Cserekert vendéglátó és tapasztalt cserkészvezetők által működtetett programban: november 15-17, valamint december 19-21 között.
A szovátai képzés az aktívan tevékenykedő osztály diákjainak nyújtott tovább fejlődési lehetőséget, a csíkrákosi képzés pedig a második helyezést elért osztályközösséget és a diáktanács diákjait okította és készítette fel az eredményesebb együttműködésre. Ugyanakkor mindannyian részsültek személyiség fejlesztő képzésben, valamit részük volt kikapcsolódásban és szórakozásban is. A helyi közösségnek nagy szüksége van új, tapasztalt egyénekre, akik hajlandóak a közösségéért és annak érdekében dolgozni, időt és energiát befektetni.
Az alábbiakban a megvalósult tevékenységek beszámolóját olvashatják, úgy, ahogy azt a résztvevők megélték. „Az idei csapatépítő különleges és teljesen új élmény volt számunkra. Sokat dolgoztunk azon, hogy megnyerjük az Osztályszellem-díjat, és úgy érezzük, megérte ezért a csapatépítőért küzdeni. E három nap alatt sok játékkal, próbával álltunk szemben, amelyek próbára tettek úgy mint csapatot, és úgy mit egyént is. Első teljes napunk egy egész napos kirándulás volt, melynek fénypontja az volt, hogy párokba rendeződve egymást kellett vezessük, mialatt egyikünknek szemellenzője volt. A napot egy kellemes tábortűzzel zártuk, s vidáman dalolgattunk és játszottunk. Kedvenc napunk talán az utolsó nap volt, mivel a kötélpályán egymást kellett biztosítanunk, s ehhez rengeteg odafigyelésre és pontosságra volt szükség, és persze a legfontosabb, a bizalom. Ezek a feladatok sokat segítettek abban, hogy könnyebben megbízzunk egymásban, és hogy elfogadjuk egymást. A csapatépítő elején egy papírra le kellett írjuk az elvárásainkat a programmal és önmagunkkal szemben. Szerintem mindenkinek sikerült bizonyítani, hiszen mindenki kilépett a komfortzónájából, és aktív tagjává vált az osztályunknak. Reméljük, hogy jövőre is meghirdetik, megnyerjük és részt vehetünk egy ilyen jó csapatépítőn. Köszönjük a lehetőséget!”
„A tábor helyszíne a csíkrákosi Cserekert vendégház, ahol a csapat szállásban, teljes ellátásban és egy ötletesen és érdekesen összeállított csapatépítő tevékenységcsomagban részesült. Íme rövid leírása átélt élményeinknek. Türelmetlenül vártuk azt a pillanatot, amikor végre leszállunk a vonatról, és ott leszünk Csíkrákoson, ott ahol el fogjuk tölteni az elkövetkezendő hétvégénket. Az utazás alatt egyesek telefonoztak, illetve zenét hallgattak, mások pedig játszottak, beszélgettek erről-arról, vagy pont a tájat bámulták. Az utunk során a vezetőnkkel is találkoztunk. Meglepetésünkre ez a férfi nem is volt olyan öreg, csak 19 éves. Tóninak szólítottuk. Kerek négy órát mentünk a
vonattal, így csak este 8-kor értünk Csíkrákosra. Sötét volt és sáros volt az út, de minket ez nem érdekelt. Éhesek voltunk! A szállásunkhoz érve letettük csomagjainkat, és elindultunk vacsorázni. Az ebédlő szép volt, az étel is ízlett, kacagtunk, viccelődtünk az asztal körül. Miután ettünk, visszamentünk a szállásunkhoz, ahol elkezdtük az ismerkedést. Gyorsan megbeszéltünk mindent, a szabályainkat is összeállítottuk közös megegyezéssel, s jöhetett a következő nap. Másnap délelőtt elkezdtünk játszani cserkész játékokat, egyesekben sokat szaladtunk, másokban pedig figyelem és gyorsaság volt a lényeg. Az udvar nagy volt, egy-két fával és egy hintával az udvar egyik felében, ami pont teljesítette vágyainkat. Estefelé a házban játszottunk olyan játékokat, ahol jobban megismerhettük egymást, de itt is voltak gyorsaságot és figyelmet igénylő játékok. Az utolsó napunkon elmentünk túrázni a közeli kápolnához, ami egy dombon volt. Az utunk során egy bővizű forráshoz is eljutottunk. A táj nagyon szép volt
onnan fentről, s Tóni elmesélte, hogy miként jelezték egymásnak a falvak, ha jött az ellenség. Tüzet raktak, hogy a más falvak is észrevegyék a füstöt és meneküljenek. Az egész hétvége jó volt. Játszottunk egy csomó játékot, kirándultunk, de a legfontosabb az volt, hogy közelebb jutottunk egymáshoz.“
A programban részvevők szórakoztak, ismerkedtek, saját és közösségük határait szélesítették és ha elvétve, de kaptak egy kis magyarság öntudat erősítést is.
A beszámolókat Hlavathy Zsuzsánna program koordinátor összegezte.
